Jelentkeztünk egy versenyre.

Heeey hoo, jelentkeztünk egy blogversenyre ITT .
Kategóriák:
* Legjobb Író
* Legjobb Big Time Rush Blog

Szorítsatok nekünk! ;)
Xoxo,
Vivi és Nani

3. rész - Uramisten, mibe keveredtünk?!

** Vivian szemszöge **

Nem mertem kinyitni a szememet, hisz könnyen lehetett, hogy egyik barátnőm fekszik alattam. Nem voltam kíváncsi arra, hogy melyikük esett áldozatul súlyos kilóimnak.
A térdem égett... Remek, sikerült horzsolásokkal megúsznom. Ha fel is tudok majd állni, akkor nyert ügyem.
- Gyertek, emeljük le róla! - hallottam hangokat a fejem fölül.
- A kiscsaj is elájult? - szólt egy másik.
- Szerintem igen. De mindenképpen le kell szednünk Logan-ről. A mentők? - aha... Szóval kedvenc sztáromra estem rá. Atya úristen... Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
- Úton vannak. - hallottam egy harmadik, igen csak ideges hangot.
- Remek. Ed, John hogy van? - kérdezte a legelső srác, miközben éreztem, hogy gyengéden a fejem alá nyúltak és felemeltek.
- Kb ugyanúgy, mint Logan. - felelte remegő hanggal Edward. John? John Grimes? Valamelyikünk őt is kilapította volna?
Nem volt sok időm gondolkodni, a mentő közeli vijjogását hallottam. Majd hangos lépteket.
- Mind ájult? - kérdezte egy férfi, feltehetőleg a mentős.
- Nem. Az a csaj, aki a dobfelszerelésre esett "csak" a karját törte el. Ott az a göndör hajú. Meg az a lány, aki az ikertesómra zuhant nagyon is eleven. Hey, tök ugyanúgy néz ki, mint ez a csaj aki itt fekszik. - hallottam Ed hangját. Ahha... Szóval Nash esett rá John-ra. Szépen vagyunk. Valamennyire megkönnyebbültem, hisz ezek szerint Nash és Blaire kisebb-nagyobb sérülèsekkel ugyan, de jól vannak. De vajon mi lehet Im-mel?
- Talán ikrek te észlény! Pont neked magyarázzam? - morgott a másik srác.
- Jól van Kendall, lassú a felfogásom, főleg, ha az agyam másik felét épp most rakják be ájultan a mentőbe. Egyébként az iker csajszira vigyázzanak: eddig hatszor próbálta levetni magát a színpadról. Úgy látom nagyon megrázta az eset, hogy agyonlapította John-t. - kacagott fel nem túl őszintén az iker.
- Rendben. Akik maguknál vannak, azokat külön mentővel visszük. Akkor ezek szerint négy fő van bizonytalan állapotban. - éreztem, hogy távolodok a mentős hangjától. Csak a mentő autóban mertem először kinyitni a szememet. Valami homályos maszk fedte a számat. Automatikusan megpróbáltam leszedni.
- Nyugodjon meg kisasszony! Minden rendben, itt biztonságban van! - vette észre egy fiatal mentős és segített megszabadulni a maszktól. - Hogy van?
- Zúg a fejem. - mondtam ahogy óvatosan felültem. A srác elkezdte hadarni, hogy ez tök természetes meg minden, de nem tudtam rá figyelni. Pillantásom Im-re és a két srácra vándorolt. John fejét hatalmas kötés borította, míg Logan-nek a halántéka volt bekötve. Iman-en nem látszott semmi külső sérülés és mégis... Egyszerűen borsódzott a hátam.

** Nashley szemszöge **

-Essünk neki még egyszer. Ugráás! -lendültem bele megint a színpad széléről immár hetedjére, de a sárga kabátos vasszekrények visszahúztak. -Hát most miért? -háborodtam fel egy kicsit.
-Nem kéne több mentőt hívni! -kacagott Edward.
-Ahaha... megyek ikrem után. -álltam előtte karba tett kézzel.
-Nash, nyugodj már le! -sétált el mellettem Blaire, megfogva a vállamat.
-Én nyugodt vagyook! -kerekedtek ki kicsinyke szemeim körülbelül 10 centisre.
-Ezt nem hiszem el.. oké, ez a koncert lezajlott. Na és a többi? Mi lesz így? Két fontos sztárt elveszítettünk. Így nem mehet a koncert.. -szaladgált fel és alá egy öltönyös majom, aki a telefonba ordított. -Hogy mi? Nem lehet lemondani? Oké... köszönöm... -lerakta. Oda adta mobilját az egyik úgynevezett "segítőnek". Megfogta a nyakkendőjét, felállt egy székre, és kereste a kiálló kampót, amivel halálát tudta volna okozni. De öm nem találta. -.Na mindegy. -szált le csalódottan. -Most mit tegyünk? Így nem lehet!! -dilizett be, és elkezdett rohangálni a többi öltönyös felé. -Csináljatok már valamit! -rázta meg az egyik kiszemeltet. Szegény vézna volt, nem tehetett semmit.
-Jack, béke van! -szedte le a gyerekről James. Úr isten. James Maslow? Mindjárt hanyatt dobom magam. Eszem megáll. -Kitalálunk valamit! -ekkor villant be egy ötlet...
-Elnézést! -furakodtam oda a srácokhoz. -Nekem lenne egy ötletem!
-Hallgatjuk... -válaszolták kórusban.
-Ugye nekem van egy ikertestvérem.. -kezdtem el vázolni.
-Aki összenyomta Logan-t! Az ikrek.. maga ez a szó bajt jelent... -mondta a majom.
-Héééjjj!! -háborodott fel Edward  fél perccel később.
-Ami igaz, az igaz.. -kacsintott Kendall.
-Folytathatom? -kértem ki magamnak.
-Természetesen. -halkultak el egyszer s mindenkorra.
-Köszönöm. Hol is tartottam? Ja megvan... és mi a tesómmal eléggé szépen tudunk énekelni. Szóval az az ötletem támadt, hogy netán tán beállhatnánk a kiesett fiúk helyére....... Ha persze drága Vivian nevű húgom jobban nem lesz. Mit szólnak hozzá? -láttam, hogy a maradék BTR-es fiúk, és a fél Jedward szemében felcsillant valami. De az öltönyös csak siváran nézett tovább előre.
-Mi benne vagyunk! -ugráltak örömükben, hisz tudták, így a koncert menthető lesz.
-Én nem. -vágta rá. Dühömben elképzeltem, ahogy fejét kalapáccsal verem össze, és elviszi a mentő. Haha, jó lett volna.  Fantasztikus fantáziám van.
-De miért nem? Így nem kéne égned, hogy "jajj, nincs senkink.." -utánozta nyávogós hangon Edward.
-De nem is így beszélek! -ordított. -Nem fogom fizetni ezt a két bajkeverőt a turnén! Nem fogom a turnébuszt se! -fordult felém az elvörösödött fejű.
-Osztasz még, vagy mehetek? -néztem bele pökhendi szemeibe.
-Nem mész te sehova se kislány! Lefogjátok dolgozni ezt! Mindannyian! -gurult el neki a maradék gyógyszere.
-Na és hogyan? -csatlakozott hozzám Blaire, így együtt döbbentünk le.
-Te és a másik sátán testvéred....... betöltitek a hiányzó tagokat. -hirtelenjében ugrott egy nagyot. Most kellett volna kimerevíteni a képernyőt, és ottmaradtam volna. -Állj! Még nem fejeztem be! -szakította félbe kellemes érkezésemet. -A drága drámai belépőtökkel az egyik gitárosunk, és a színpadi technikusunk is felmondott. Melyik lány tud pengetni?
-Az Iman lesz... Akinek eltőrt a keze. -világosítottuk fel a fajankót.
-Akkor, én lennék az új teck bigyosz! -lépet egyet előre vidáman, de a kiejtésben megbotlott. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az álmaimnak kirajzolódik az útja.

2. rész - A hülyeség határtalan

** Nashley szemszöge **

Bár későn feküdtünk le, viszonylag hamar megébredtem. Ikrem még javában húzta a lóbőrt mellettem. Olyan békésen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni. Nem úgy, mint Iman-nek. Alig, hogy átfordultam a másik oldalamra, tompán érzékeltem, hogy valami rezeg a párna alatt. És nem az én térfelem.
Vivs mordult egyet és mocorogni kezdett. Egy pillanattal később azt vettem észre, hogy valami elszáguld a fejem mellett és a fal melletti ruhakupacban landol.
- Ejjha, alacsonyan szállnak a telefonok. - néztem nagy szemekkel és felültem.
- Te is ott fogsz kikötni, ha még egy szót szólsz. - mormogta Vivs a párna alatt.
- Na azt megvárom. Amúgyis nem én keltem bal lábbal, hanem a nagyságos kisasszony és nem értem mi baj van. - elmélkedtem mire húgom neki lendült és a lábamnál fogva kiborított az ágyból. - Hah ezt megjegyeztem  Gyalog jössz a koncertre nem érdekel! És csak hogy tudd, két órán belül már itt se leszek. Na csövi.
Erre sajgó hátamat tapogatva kikecmeregtem a szobából, le a konyhába.
- Szia Tündérke! Hát a testvéred merre van? - fogadott Apu széles mosollyal.
- Még javában ölelkezik az ággyal és szórakozásképp engem lököd ki belőle. - válaszoltam, miközben magamhoz ragadtam a gabonapelyhet. Alaposan megborítottam - megtehettem, mert rajtam kívül senki nem szereti otthon. - Anya?
- Dolgozni ment. Nemsokára én is indulok. - kortyolgatta a tejeskávét.
Az órára néztem. Pont 11 óra volt. Ekkor jutott eszembe, hogy még be se avattuk a szülőket a délutáni programunkba.
- Öhm... Apa. Ma nem leszünk itthon Vivs-szel, mert koncertezni megyünk.
- Rendben. De azért néha adjatok magatokról élet jelet. - kacsintott rám.
- Ne aggódj fogunk! - jelent meg az ajtóban tesókám gyűrött feje.
Tíz perccel később egyedül maradtunk a házban Vivian-nal.
- Te Nash... - szólalt meg ikrem.
- Hmmm? - néztem rá kérdően.
- Ugye elviszel magaddal? És kocsival? - vette elő a bociszemeket.
- Még meggondolom. Hmm... - fordultam el, nehogy meglássa mekkorát vigyorogtam.
- Tudom, hogy mosolyogsz. - kuncogott mögöttem.
- Na jó, legyen. De akkor csipkedd magad,  mert még fel kell szednünk Im-et és Blaire- t is.
Végre el tudtunk indulni. Blaire háza előtt hatalmasat dudáltam.
- Mi az lefejelted a  dudát Nash? - kérdezte, miután becsapta maga mögött a kocsiajtót.
- Igen. Elég jól sikerült nem? - válaszoltam helyettem Vivs. Végre Im-nél voltunk. Ő már ott álldogált a kapuban.
Mikor meglátott minket hatalmas vigyor terült el az arcán és behuppant Blaire mellé.
- Nálad vannak a jegyeeeek? - igazgattam a visszapillantó tükröt miközben rátapostam a gázra.
- Ohhh a francba. Tudtam, hogy valamit lefelejtettem. - kerekedtek ki a szemei mire én ráugrottam a fékpedálra. Vivs, aki még nem kötötte be magát, lefejelte a szélvédőt.  Ekkor megláttam Im arcát ahogy szakad a nevetéstől és ahogy épp Blaire püföli.
- Hahaha, marha vicces. - nézett hátra a homlokát dörzsölgetve Vivian.
- Ezért Im veszi a koncert után a kaját. - nevettem. Bár dugóba is keveredtünk  egy fél órán belül mégis sikerült odaérnünk a stadionhoz.
Áhítattal álltunk  meg a bejárat előtt.

A vancouver-i stadion

** Vivian szemszöge **

- Nashley te hova szaladsz? - kiáltottam elszáguldó ikrem után. Alig, hogy lekezelték a jegyeinket ő külön utakra indult a stadion közepe fele. Elég sokan itt ácsorogtak már, hisz fél óra múlva kezdés.

- Kíváncsi vagyok, mit talált ki... - hümmögött mellettem Im.

- Szerintem rohadt gyorsan húzzunk utána, mert elveszítjük szem elől és tudjátok milyen Nash.... - szólt Blaire.

- Na ja... - sóhajtottunk egyszerre mindannyian. Ikrem bármi hülyeséget képes kitalálni és azt minden áron véghez vinni. Indultunk volna szaporán utána, de ő már jött szembe velünk lelkendezve.

Kézen fogott mindannyiunkat és húzott maga után.

- Öhm Nash... - lépegettem döbbenten utána. - Hova is megyünk?

- Csend. Majd mindjárt meglátjátok. Jó helyről akarom végigtombolni a koncertet. - válaszolt elszántan, majd valami lépcső fele fordult.

- Most komolyan... Mi lehet jobb hely a színpad előtti első sornál? - értetlenkedett szem forgatva Blaire.

- Azt én is szeretném tudni. - mondtam, miközben szuszogva lépegettem felfele. Nash irtó gyors tempót diktált. Végre lestoppolt.

- Itt vagyunk. - nézett ránk büszkén.

- Oks. De hol az az itt? - forgolódott Im. - Én nem látok semmit. És az a gáz, hogy a színpadot sem.

- Jajj, innen nem is fogod. - magyarázott türelmetlenül Nash. Jobban körülnéztem  Valahol a stadion tetejében lehettünk. 

- Hát akkor? - néztem rá rosszat sejtve.

- Oda mászunk ki. - mutatott az egyik széles tartó gerendára. Az pont a színpad fele ívelt és még a világítást se kaptuk volna szembe. Egy bökkenő volt csupán: a több mint 15 méteres magasság a padló és a gerenda között.

- Te elme hibbant  vagy Nash. - mormogtam, de már nem volt kinek. Az érintett épp akkor mászott ki középre és kényelmesen helyet foglalt törökülésben. 

Kénytelen kelletlen mi is utána másztunk, bár Im kicsit tériszonyos volt. Még se hagyhattuk ott bolond ikremet egyedül, még a végén baja esik. 

- Sziasztok. Mizu? - vigyorgott ránk.

- Nashley Evans ezért még meglakolsz. - nézett szúrósan rá Blaire, én pedig lelkesen bólogattam.

- Hahaha, várom. - vigyorgott csúfondárosan Nash.

- Még egy szót szólsz lelöklek. - fenyegette Im is.

- Tény ami tény: innen sokkal jobb a látvány. - súgtam Iman-nek. Ő bólogatott.

- Az. De sshhh... Még felbátorítod Nashley-t, hogy a közeljövőben is ilyen hajmeresztő mutatványokat találjon ki. - kuncogott.

- Nézzétek ott van Logan.- sikítottam egyszer csak fel, mikor a színpadot ellepték a kedvenceink.

- Meg James, meg Carlos, meg Kendall, Meg John és Edward. - pattogtak mellettem barátnőim.

Jajj csak egyszer néznének fel, csak egyszer... Imádkoztam csendesen magamban. Logan mosolya teljesen lenyűgözött. Kishíjján leszédültem szokatlan ülőhelyemről.

Megkezdődött a koncert.

Először a Big Time Rush lépett fel az Elevate-tel majd Jedward-ék alakítottak egy Backstreet Boys szám feldolgozásával.

Már javában tomboltunk a koncertre, mikor Im oldalba bökött.

- Mondjad. - néztem rá egy pillanatra visszatérve a földre. Ő Nash fele mutatott. Ikrem annyira előrehajolt, hogy félő volt, hogy előreesik az amúgy se túl stabil töröküléséből.

- Nash... - kiáltottam rá.

De ez volt a legrosszabb amit tehettem. Nashley megijedt és előrebukott. Mindannyiunkkal együtt, mert egy emberként kaptuk utána. Sikítva és behunyt szemekkel vártam a fájdalmas találkozást a színpad parkettájával, vagy a hangszerekkel. De legnagyobb csodálkozásomra puhára estem... Sikerült volna a trambulinra esnem? De egy nyögés alattam eloszlatta a pillanatnyi reményemet is...

1. rész - Isten hozott kicsiny életünkben

** Nashley szemszöge **

Napsütéses réten sétáltam. Körülöttem virágok ezrei. Minden szép volt... Olyan nyugodt. Madarak repültek felettem.
Egyszer csak az egyik neki repült a fejemnek. Tompán érzékeltem. Döbbenten pislogtam. Álljunk csak meg... A valóságban nem repkednek madarak az ember kopakjának. Nagy nehezen kinyitottam a szememet. Épp jókor, ahhoz, hogy el tudjak hajolni az újjabb papírgalacsin elől, ami Blaire-től érkezett.
Kuncogást hallottam magamkörül. Végre felemeltem a fejem. A tanár gunyoros arcával találtam szembe magam.
- Micsoda megtiszteltetés! Ms. Evans, az egyes számú, végre méltóztatott a figyelmét a történelem nemes tudományának szentelni a szépítő alvás helyett! Gratulálok. - mondta gúnyosan.
- Köszönöm, Mr. Collins! - feleltem nyeglén és kihívóan néztem a tanárra. - Megjegyzem magàra is ráfért volna anno a szépítő alvás. Mennyi idős is? 64?
Osztály társaim elismerő vigyorát láttam magam körül.
- 32 éves vagyok. - sziszegte a pasas paprika piros arccal.
Már épp jött volna az újjabb frappáns válasz, mikor a jobb oldalamba egy könyök fúródott.
- Fogd be Nash. - hallottam Vivian hangját.
És ekkor megszólalt a szabadulást jelző csengő.
Mindenki egyszerre akart kitódulni a keskeny ajtón, ami egy kisebb fennakadást okozott.
Húsz perc múlva viszont már kedvenc helyünk felé caplattunk Vivs-szel és Blaire-rel. Ragyogó napsütéses idő volt itt Vancouver-ben, így persze, hogy a tengerpart jöhetett szóba.
- El tudjátok hinni, hogy 3 hónapig semmi suli? - ugrándozott Blaire.
- Ami azt illeti... El. - vágtuk rá egyszerre ikremmel.
- Huuuuh, ilyenkor annyira ijesztőek vagytok. - méregetett minket barátnőnk. - Ms. Evans, az egyes számú és Ms. Evans, a kettes számú.
- Haha, na most fejezd be. - húzta meg Vivs Blaire copfját.
Az egyes számú Evans én voltam, köszönhetően annak, hogy 15 perccel idősebb vagyok.
- Mi az a nagy tömeg ott? - mutogatott balra Vivian.
Tőlünk pár méterre egy csapat egykorú csaj tolongott a kivetítő előtt. .
- Ezt nem hiszem el... - esett le az állam mikor közelebb értünk.
- Ti is látjátok, amit én? - pislogott Vivs is.
- Ha azt látjátok, hogy a BTR és a Jedward közös koncertet ad itt holnap, akkor igen.. - sikítozott Blaire.
- Hol van már Im? - kérdeztem izgatottan. - Nem azt mondta hogy bár az utolsó napot kihagyja a susuban, attól még itt találkozunk?
- De igen, és itt is vagyok. - ért pont ebben a pillanatban oda Iman.
- Te is láttad? - fogtuk egyszerre közre visongva.
- Igeeeeen... Na hagyjatok, mert nem tudom odaadni nektek a meglepetésemet! - kuncogott a kis kör közepén. Ekkor kiszúrtam, hogy valami papírt szorongat a kezében.
- Mi az? - nézegettem.
- Mi az a meglepi?? Iiiiim mondd már meg! - rángatta szegény csajt Blaire.
- Szereztem jegyeket holnapra!!! - lóbálta meg kacagva a köteget Im csillogó szemekkel.

**Vivian szemszöge**

-Ohh Iman ez egyszerũen fantasztikus!-ugráltuk kõrbe a lányt,
-Nem kapok levegõt...-minden szó után újjat próbált venni.De nem mindig sikerült neki.Egy kis idõ után kapcsoltunk.-Végre csajok!-tapogatta ki légzõszervét a nõies,hõsies letámadás után.
-Bocsiii!Csak elkapott minket a hév.-mentegetõzött drága ikrem,és megsimizte Im hátát.
-Nash,menni kéne!-mutogattam neki.-Szerintem,jobb lenne,ha a jegyekeg magadnál tartanád.Amilyen bolond drága egyes számú Ms. Evans...másnapra nem lenne belõle semmi.-kuncogtam.Megfogtam,és elhúztam õt.Persze elõtte lányosan elkõszõntünk a csajoktól.
Rendbe szedtük magunkat.
-Vivs,Vivs,Vivs!-ugrált az ágyunkon.
-Css!Anyuék felkelnek!-csitítottam.
-Jajj,ne legyél már ennyire kemény!Engedd el magad.-ütõgette meg a vállamat testvériesen.
-Hahah.Az nem fog menni.Na,mit is akartál?-tereltem.
-Befonnád a hajam?-nézett rám kicsi boci szemekkel.
-Na jo..-ültettem le a fõldre,én meg feléje hajultam.Padló fonásban birizgáltam a loboncát.Kõzben beszélgettünk.Ilyenkor meríteni kell õt,mint egy telefon akumlátorját.Sajnos estére felvan húzva,mint a búgócsiga.Végül is a suliban kialudta magát.-Megvagy!-paskoltam meg a hátát egy rögtönzõtt mozdulattal,aminek köszönhetõen fel is állt.
-Köszönöm!-kaptam egy Nash puszit az arcomra.Befeküdt az ágyba.-Õm Kedves,ez szerintem nem lesz jó õtlet..-vázoltam fel a helyzetet.
-Miért is?-ráncolta össze a szemöldökét.
-Ilyen korán?Te aludni?Csak kinlódni fogsz!
-Mibe fogadunk,hogy el tudok majd aludni?-nyújtotta kacsóját.Kezet ráztunk.
-Úgy is elveszted..-motyogtam orrom alatt.
-Hogy mi?-emelte fel buksiát.
-Ugyan,semmi.-legyintettem egyet a levegõbe.Kilenc óra,és ikrem ágyban.Még mindig nem bírom felfogni..ezzel a nagy csodával bedõltem én is mellé.Takarómat nyakig magamra húztam.Hũvõsnek tünik az éjszaka.
-Vivs...-suttogott és lõkdösõtt az egyes számú.
-Mi az?-fordultam felé.
-Nem bírok aludni..
-Vesztettél,hahah!-mutogattam.
-Ahhhjjj..-tõrt le.
-Úgy se kérek semmit..-ennyhült meg rajta a szívem.-De akkor,mivel üssük el az idõt?-hozta fel a létfontosságú kérdést.Nekem ekkor bevillant egy õtlet.Teljesen felültem tõrõk ülésbe,és elkezdtem az ihletemet.
-I'll love ya,if you got nobody to love.Girl I'll adore ya,theres no one to adore.
-Ad I'll show you, eyy, if theres no one the show.And I'll know you,if you want somebody to know.-csatlakozott, és duettben folytattuk a kiváló Big Time Rush számot.
Csak úgy telt az idõ.
Míg odáig nem jutottunk el,hogy mindketten eldõltünk.

Szereplők

Vivian Evans

21 éves örökvidám lány. Ikertestvérével, Nashley-vel Kanadában élnek. Kettejük közül ő a komolyabbik, de ha együtt vannak Nash-sel, akkor ott kő kövön nem marad. Hát még ha Iman és Blaire is hozzájuk csapódik. Kedves, mindenkivel barátságos, ám ha hátba szúrják  azt nagyon nehezen felejti. Mindene a zene. Van egy kiskutyája, aki a Fab névre hallgat. Minden őrültségben benne van, ám benne kicsit több a tartás. Nash-el ellentétben nagyon kitartó. Ha valamit nagyon akar, azt tűzön-vízen keresztül viszi.

Nashley Evans

Vivian ikertestvére. Meggondolatlan, álmodozó és mindenbe gondolkodás nélkül vág bele. Gyakran kerül bajba, ahonnan többnyire tesója húzza ki. A legszembetűnőbb különbség az ikrek között, hoyg Nash-nek kék szemei vannak, míg Vivian-nak barna. Egy percet sem bír ki Vivian nélkül. Ő a kis csoport humorbutyorja, néha túlzásba viszi a  gyerekes viselkedést. Szintén zene megszállott, van egy dédelgetett álma: énekes karriert akar - már csak a példaképei miatt is. Bár nagy lendülettel vág bele dolgokba, ikre nélkül képes lenne feladni már az első kudarc után. Van egy gekkója, Steve. 

Iman Smith

A "négyes fogat" egyik tagja. Nashley legjobb barátnője. Szeret sokat nevetni és imád énekelni - mondjuk ez utóbbit inkább a zuhany alatt. Sokat álmodozik, titokban bele van zúgva egy világsztárba. A csajokkal gyakran fantáziálgatnak arról, hogy milyen lenne ha rajongásuk tárgya egyszer észrevenné őket, mint barátnő jelölt. Tehetséges rajzos, sok versenyt nyert nem csak Kanadában hanem az államokban. Kicsit félénk, de mindig ott van ha bolondozásról van szó. Mindig lehet rá számítani, ő az "okos" a csipet-csapatban.

Blaire Knight

Vivian legjobb barátnője. Ő nemrég költözött ki Kanadába, majdhogynem újoncnak számít. Azonban kisugárzásával rögtön maga köré gyűjtötte a másik három csajt. Imád táncolni, gyakran találjuk meg egy szupermarket kellős közepén amint dudorászik és táncol rá. Ha buliról, vagy őrültségről van szó ő a fő szervező. Soha nem hagyja cserben azokat, akiket egyszer a szívébe zárt. Néha zavarodott és van hogy gyakran az sem tudja, hogy hol van és mit keres ott. Igazi pasifaló, a suli minden fiúja bele van zúgva. Lendületes és vicces. Van egy macskája, Maffia.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Ennyit rólunk. Történetünk Vancouver-ben kezdődik, négy átlagos lányról  akik annyira nem is átlagosak.... Hogy miért? Azt minket követve megtudhatjátok.